A Nemzetközi Fórum Irodalomért és egy Béke Kultúráért

IFLAC alelnöke, dr. ERNESTO KAHAN

 dr. ERNESTO KAHAN, IFLAC alelnöke

PROF. ERNESTO KAHAN

Prof. Ernesto Kahan. 1940-ben született Argentinában. Tanulmányait Argentinában (a Buenos Airesi Egyetem) és az Egyesült Államokban (Washingtoni Egyetem) végezte el. Orvos, egyetemi tanár és költő. Alelnöke a Műveszetek és Kultúra Világ-Akadémiájának. Tanár egyetemeknél:  Argentinában, Izraelben, Peruban, Dominika Köztársaságban, Mexikóban, az Egyesült Államokban és Spanyolországban.

Dr. Ernesto Kahan Főigazgató volt az Egészségügyi Minisztériumnál mielőtt Izraelbe kivándorolt volna az Argentinai katonai puccs idejében 1976-ban. Izraelben Igazgatója volt a Rabbinikus Orvosi Központnak, főnöke az Epidemiologiai Osztálynak a Tel Aviv-i Egyetem Egészségügyi Intézetének.

1996-ban kinevezték Uruguay állam Ifjúságának a Béke Nagykövetének.  Szerzője több mint kétszáz nyomtatványnak (Könyvek és cikkek). Az Orvosok Békéért Társaságának alapítója Izraelben, Uruguayban, Chilében es Boliviában; volt alelnöke a Nemzetközi Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért szervezetnek  - IPPNW, (szervezet, ami a Nobel díj Békéért kitüntetést kapta 1985-ben), Elnöke a BRASEGO Irodalmi Csoportnak. Alelnöke az IFLAC-nak (a Nemzetközi Fórum Irodalomért és egy Béke Kultúráért).

1991-ben kitüntették a Schweitzer Békedíjjal bátor munkájáért, amit Közép Keleten végzett.

2002-ben megkapta a Tiszteletbeli Doktorátusi fokot az irodalom műfajában.

2005-ben a Költők Világkongreszusának  aranymedálját kapta költői kiválóságáért és hozzájárulásáért a Testvériséghez és Békéhez Költészet által.

 2006 – Tiszteletbeli Doktorátus a Mongol Tudományakadémia részéről, Ulanbator Egyetem – Mongólia.

2008 – Tiszteletbeli Doktorátus, az Alas Peruanas Egyetem részéről – Peru.

 

A Tűz Megszüntetése Nyolc Órakor: A város egy látképe

Kilenc perc telt el. A távban, csönd

A fa ami fésüli a balkonom, énekel aranyszínű madarakkal és új árnyalatokkal

őket hallom a szívemben, a mellemben

Az életet jósló szél forrása

Én lassan sétálok, hogy fel ne ébresszem a bűn ereit

Folytatom lépteim. A séta az út, ami által érzem a valóságot

A séta és a TV nézés.

Nem gomba-felhők Haifában, sem robbanások Tyrben

És a határnál...Ó, határ! Feszültség, de tűz megszüntetése.

 

Lassan sétálok. Álmodozva arról a tengermenti két városról

Ó, a tenger ritmikusan beléjük szeretve!

Sétálok, hogy beszívjam a Pastorala csendjeit

De az ember ember és ne feledd

Északon mindenki saját hitét a győzelemben énekli

Délen egy rakéta, emléke a fárasztó háborúnak

 

Sétálok visszafelé egy kerülő úton

És megjövök a kávéscsészémhez

Ó, kávé!

Hajnalok illata, azoké kik tervekkel és számításokkal ébrednek

Fájdalom szaga azoknak kik vígasztalatlanok a gyászban

Szülei azoknak kik katona fiaikat temetik

 

Nyolc Harminc Három,

Egy lánc tankokból indul útjára hazafelé

Egy végtelen stratéga sora üti a sajtó ajtait

A politikai pártok irodáiban, a párbeszédek elő vannak készítve

A munkások lapátokat és cementet szállítanak, hogy újraépítsék a várost

Új bizottságok, új értékelési bizottságok

És készülődés a következő háborúra.

 

A város felébred, hogy folytassa emberi haladását

tanúja a társadalmi tulajdonságnak ami a részvét hiányát viseli

Aszfalt

A Mediterrán kellemes szelei

A katonák ölelkeznek Nyolc Negyvenkor

És én, folytatom a sétát

és Dávid Grossmann, a béke írója, eltemeti majd ma délelőtt a fiát

de mégsem az irásait

 

És nekem van egy másik barátságos kávém a városban

És amikor meg vagyok már győződve arról, hogy a tűz megszüntetése tagadhatatlan

Mosolygok

A frissen kiszedett kenyérrel a sütőből

Útnak engedem majd a Pasztorala hangját.

 

Kilenc Harminc

A bombák csendesek maradnak. Milyen jó ez!

Mégis a városban vannak elraktározva.

A barátkozó ember látványa

21-ik század.

Tegnaptól mi elkezdtünk számolni.

Tel-Aviv, 2006. augusztus

Hamu

Felkavarva

a gólya megérezte

a halált

a hamut…

Apokalipszis,

esett a madarakra

rutinja

a million éveknek

élet ciklusai

amik a gólyába öntődtek…

 

a galambok meghaltak…

a gólya messze elrepült.

a feszes szürke – hamvas volt...

 

később, sokkal később…

Auschwitz madarai visszatértek

A Zsidók hamvasztójához (krematóriumához).

 

Ők vannak,

Auschwitzban,

a fű, madarak,

és a népem…


Az  A-Bomba Gombája

Ó Hibakushas!
Az  A – bomba túlélői,

Mondjátok nekik, hogy mondják “Nézzétek mit tett ember az embernek…”

A világ szégyenének hangjai, tükrök a nukleáris fegyverek ellen

most és örökre éljetek! Legyetek versem :
Nagasaki, Hiroshima
Soha tobbé nem
Újból!
Állítsátok le
a bombát, az egyetemes öngyilkosságot!  

Illúzió

A tolerancia

egy galamb,

ami Oszló felől jött

Jeruzsálembe.

 

A nyárban

hagyott

egy tojást

és aztán,

elment.

 

Most, nálam van

A kezeimben,

ó, illúzió!

Segíts,

kérlek, gyere!
  
  2002. január

© Ernesto Kahan